Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 
 

Riport

Egy helyes család helyes kutyái

Látogatóban Bajor Imrénél

Bajor Imre, napjaink egyik legnépszerűbb színművésze, két kutyájával és népes családjával él Dunakeszin. Egy napos, nyári délután, a kertiszéken ülve avatott be kutyás múltjába.

? Életem első, önálló lakásába költözve úgy gondoltam, meglepem magam egy kutyával. Nem tudtam, milyen fajta legyen, gondoltam, egy úriembert kell venni, merthogy én is az vagyok... és a dog egy úriember. Amikor megkaptam a lakáshoz a kulcsot, elmentem egy érdi tenyésztőhöz, és megvettem Glóriát. ő most már 6 éves.

? Miért éppen a dogot választotta?

? Mert a dog még magával sem beszél. (nevet) Senkivel sem áll szóba. Tudja, kicsoda. Én is tudom ki vagyok!

? A másik kutya hogyan került Önhöz?

? Békéscsabán vendégszerepeltem, egy színdarab főszerepét játszottam és a helyi közönség a premier után átnyújtott nekem egy dobozt, amelyben egy kölyök bernáthegyi volt. Azt gondoltam, hogy ha én valakitől kapok egy kutyát és azt továbbajándékozom, akkor a Jóisten nagyon erősen meg fog verni. Így hát a bernáthegyit is hazavittem. A szomszédaim azt mondták: Glóriát még elviselik, de kettőt együtt már nem...

Az életemet egyébként a kutyák terelték más irányba: túl nagy volt a dog és a bernáthegyi abba a kis lakásba. Ráadásul fiatalok voltak és neveletlenek, mint ahogy most is azok, mert nem azért tartom őket, hogy neveljem, hanem hogy szeressem őket, és ők is engem ? tehát azt csinálnak, amit akarnak. Elkezdtem olvasni az újsághirdetéseket és tulajdonképpen a bernáthegyi érkezésének köszönhetem életem legjobb házvételét, mert itt nyugalomban, szeretetben élhetek családommal.

? Honnan kapták a nevüket?

? Soha nem változtattam meg a kutyáim törzskönyvi nevét, így maradt a dogom is Glória, a bernáthegyim pedig Karola.

? Kialakult közöttük hierarchia?

? Ki. A dog a főnök, Karola iszonyatosan fél tőle. Néha a dog meg is szokta verni, de ez ugyanígy történik az életben is. Egy országnak nincs két királya. Ez érvényes a kutyákra is. Mindenki azt hiszi, hogy a bernáthegyi szenved ettől, pedig ő nagyon jól érzi magát, csak nem az ő fején van a korona. Ez a törvény vonatkozik a családra is. Nekem például nagyon rosszul esne, ha nem én lennék a király, hanem mondjuk a feleségem. Egyértelmű, hogy az a főnök, aki erősebb.

? Kényezteti a kutyáit?

? Nagyon.

? Hogyan tudja összeegyeztetni a munkájával a kutyatartást?

? Nagyon sokszor nem érek rá, de úgy szerveztem az életemet, hogy ennek ellenére ők ne szenvedjenek hiányt semmiben. A szomszédom fia hetente háromszor megfuttatja őket, amire nekem nincs lehetőségem, mert éjjel 2-kor érek haza. Van, aki az etetést vállalja minden áldott nap, amikor nem vagyok itthon. Sok ember van, aki kiszolgálja őket, de azért én vagyok a falkavezér, akit imádnak ? és persze én is őket.

? A kutya valamiféle rendszerességet követel...

? Szerintem minden kutya olyan, mint a gazdája. Én teljesen rendszertelen vagyok és ők is azok. Nem fogadtam szót az életemben soha senkinek, s ők sem fogadnak szót. Tehát pontosan olyanok, mint én. Élik az életüket, ahogy kell, szabadságban, boldogságban, én ebbe nem szólok bele, úgyhogy ők sem szólnak bele az én életembe. Semmi más dolguk nincs, csak hogy egy helyes család helyes kutyái legyenek. Arra vannak kiképezve, hogy boldogok legyenek.

? Milyen a gyerekei és a kutyái közötti viszony?

? Ha egyedül élnék, itt feküdne a két kutya a kert közepén. Azért csináltam nekik kennelt, mert nem merem megkockáztatni, hogy örömükben vagy szeretetből végigkarmolják a gyermekeim arcát, s egy életre szóló sebhely maradjon utána. A gyerekek szeretik őket, már odamennek a kerítéshez, tudják a nevüket. A másfél éves fiam a tenyeréből eteti őket. De vigyáznom kell, nehogy kárt tegyenek a kicsikben.

? Korábban is volt kutyája?

? Spánielem és ír szetterem volt, s nem emlékszem, hogy kutya nélkül akár egy évig is éltem volna.

? Dog, bernáthegyi, ír szetter és spániel. Nem a nagytestű kutyákat kedveli?

? De igen. Szerintem a kutya akkor kutya, ha nem lehet benne megbotlani. De nem ez a legfontosabb. Nálam minden emberekhez kötődik. Egy kollégám spánieljének a kicsinye megtetszett, s hazavittem. Akkor azt szerettem. Mint ahogy szerdán imádom a tökfőzeléket, csütörtökön viszont a babgulyást. Mindig valamilyen eseményhez vagy személyekhez fűződik a kutyavásárlás. A fontos az, hogy folyamatos legyen. Az embernek mindig legyen kutyája. Nagyon fontos az életemben az az érzés, hogy ott vannak és bármikor megsimogathatom a kis fejüket.

? Vállalna több kutyát is?

? Hogyne! Állatokban nincs határ, csak mindig arra gondolok, hogy valakinek el kell tartani őket. Most is sok dolgot testálok másokra, mert én elmegyek itthonról reggel és csak éjjel jövök haza. Tizenkét kutyát tartani, az már kegyetlen sok lenne, de ha valaki betenne egy kölyköt a kerítésen, az valószínűleg attól kezdve velünk élne. Inkább én kerülök nehéz helyzetbe, de az elő sem fordulhat, hogy egy állatot megtagadjak.

? Köszönöm a beszélgetést!

 

Interjú

Humanista politikus

Ahogy tíz év után végre megszületett az állatvédelmi törvény, abban nem kis szerepük van azoknak az országgyűlési képviselőknek, akik azonosulva az állatvédők törkvéseivel, mindent elkövettek azért, hogy március 16-án ellenszavazat nélkül elfogadásra került a tervezet. Mint a FIDESZ Polgári Párt képviselője, Balsay István is, akit a kormányváltás óta a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkárává neveztek ki.

- Ön sokat tett azért, hogy végre Magyarországon is törvény szóljon az állatok védelméről és kíméletéről. Az új kinevezésével vajon továbbra is tudja segíteni a remélhetőleg mind hatékonyabbá váló állatvédelem ügyét?

- Létrejött az Országgyűlés Területfejlesztési Bizottsága, amely az önkormányzatokkal, a területi igazgatással, s a törvényalkotással szoros kapcsolatot fog tartani. Ennek a bizottságnak nemcsak az ipari parkok, a logisztikai központok, s a munkahelyteremtés lesz a feladata, hanem az önkormányzatok munkájának a segítése is. Ebbe tartozik a természet- és állatvédelem jó néhány területe. Az új Parlament felállásakor a dolog úgy nézett ki, hogy én leszek ennek a bizottságnak az elnöke. Amikor azonban kineveztek a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkárává, erről a funkcióról lemondtam. Ennek ellenére úgy gondolom lesz olyan feladat az új munkahelyemen belül, amely majd lehetőséget ad egyfajta önkormányzati és államigazgatási fejlesztésre, amely az állatvédelmet mindenképpen érinti. Annál inkább, mivel a kormány felelőssége a rendeletalkotás. Tehát röviden úgy fogalmazhatnék: továbbra is szívesen segítem majd az Európa Unió elvárásainak megfelelő állatvédelmi rendeletek megszületését.

- Amit elmondtam, az alapján úgy gondolom, jogos a kérdés: honnan ered az állatszeretete?

- Falun születtem, s a háború elől menekülő családom Somlóvásárhelyen húzta meg magát. A kastély épületében éltünk, s ezt egy hatalmas gazdaság vette körül. Legalább ötven nyulam, csapatnyi kutyám volt, de jónéhány ló is élt ott. Később édesapám és a nagyszüleim tradícióját követve erdőmérnök lettem, és az állatok ismerete, szeretete tanulmányaim meghatározó élményévé vált. Az állandó vonzódás megmaradt nemcsak az elhagyott szakma, hanem az állatvilág iránt is. Egy olyan humanistánál, mint amilyennek magamat is tartom, nem választható szét a környezet, a természet és az állatok iránt érzett szeretet.

- S a vadonatúj Miniszterelnöki Hivatal még újabb politikai államtitkára otthon milyen állatokkal veszi magát körül?

- Büszkén jelenthetem, hogy egy kutyafalkának vagyok a tagja. A három puliból álló csapat befogadott, s időnként még falkavezérnek is elismernek. Azt szoktam mondani, nekem nem kutyáim, hanem pulijaim vannak. Mert ez utóbbi szó egy külön fogalmat jelent. Ők az én rendkívül értelmes beszélgető partnereim, akik a család legkisebb rezdüléseit képesek érzékelni - no meg néha befolyásolni is. Pontosan tudják, mi az ő feladatuk, s azt is pontosan jelzik, hogy én mikor érkezem. Két utcával előbb járok, de a pulik már szólnak a családomnak: rövidesen otthon leszek. Tény, hogy mostanában még elfoglaltabb vagyok, mint azelőtt, de azért az állataimra mindig jut időm.

- Kanyarodjunk egy picit vissza a többek között az Ön nevével fémjelzett állatvédelmi törvényhez. Melyek a negatívumai?

- Ez egy folyamat, ez a törvény jelen pillanatban eddig jutott. Amit nem tartok kielégítőnek, az a szankcionálása. A másik, hogy az önkormányzatok feladatuk meghatározásához nem kapták meg az ehhez szükséges anyagi és eszköztámogatást. De legalább ekkora problémát jelent a jogharmonizációs oldala is, hiszen az állatvédelmi törvény életbelépése előtt még korrigálni kell egy sor, a környezet-, természet védelméről, erdő- és vadgazdálkodásról szóló jogszabályt. Az EU csatlakozási tárgyalások során biztos, hogy felmerül jó néhány olyan kérdés, melynek keretében majd a jelen pillanatban hatályos állategészségügyi rendeletek is módosításra kerülnek.

- A törvény másik nagy hibája, hogy nem rendezi megnyugtató módon a társállatok - főleg a kóbor egyedek - helyzetét...

- A törvény életbelépése még nyilván kevés ehhez, s az önkormányzatok számára ezek megoldása újabb nehézségeket jelent. Amíg eljutunk a megfelelő állapotig, addig még hosszú idő telik el, egycsapásra semmi sem fog megoldódni. Felértékelődik a civil szervezetek, a sajtó és a nyilvánosság szerepe, s mindenkinek az a feladata, hogy az anomáliákra felhívják a figyelmet, s ezáltal elősegítse a társadalom állatokkal szembeni szemléletének pozitív változását. Egy dolgot viszont bátran kijelenthetek: az új kormánynak mindenképpen humánusan rendeznie kell a kóbor állatok sorsát.

 

 


A Hungária Puli klub kért fel, hogy készítsek riportot Cserhalmi Györggyel.
30 évi ismeretség után ?természetesen - beszélgetésre sikeredett.

( Részlet, a www.terasz.hu riportjából: ? Az elmúlt év júniusában, második magyarként, megkaptam az Európai Unió Filméletmű díját, Töröcsik Mari után.
- Tegnap hallottam, hogy nomináltak Oscar-díjra egy cseh filmmel.
- Tavaly forgattuk.?


Rendhagyó beszélgetés Cserhalmi Györggyel, a Pulikról és egyéb állatfajtákról.

Miért rendhagyó? Mert a beszélgetés közben már éreztem , hogy ezt nem szabad irodalmivá tenni, sem tipikus riporttá csonkítanom, sőt, még a párbeszédre jellemző gondolati csapongásokat sem szabad túlzottan rendszerbe szednem, nem vághatom meg , mert ezzel önöket csorbítanám meg.
No, meg Cserhalmit, aki attól lett az és maradt, olyan, amilyen, hogy rendhagyóan zseniális.
Szerény személyemnek tanúi Cserhalmiék, miszerint rólam is lepereg minden, ami langyos, mint a Puli szőréről a nyári eső.
( Előre is elnézést kérek, hogy a hivatalos helysírástól elszakadva, a ?Puli?-t és az ?Isten? szót, mindig nagybetűvel írom. Ennél a két szónál, nem visz rá az ujjam lelke, a kisbetűre. )
Így engedtessék meg, hogy a szólásszabadság jogán, az ?élő írás? formáját válasszam, bízva az Önök fantáziájában, miszerint: MOST JÁTSSZUNK EGYÜTT! Kuporodjanak körém. Úgy. Mindenki jól elfér? Együtt vagyunk? Akkor jó. ? Most valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hogy melegedjenek az emberek.? Mondta József Attila. Mi az emberi érzelem-gondolatok melege köré ülünk, bekapcsolom a készülék kihangosítóját, tárcsázom a telefonszámot. Linda hívja Gyurit, - KÉT PULIS - a megbeszélt időben, 2004-01-30.án este, hogy együtt melegedjen a lelkünk, s tán tüzet kapjanak az Önök gondolatai is.

Gy. ? Itt vagyok, ragyogok. Három cigi elég lesz?

L. ? Remélem. Én már csiholom a tüzet. Viszed magaddal Hollyvoodba a Mókát?

Gy. ? Sajnos nem tehetem.

L. ? Miért? Nem csípi a bársony szőnyeget?

Gy. ? Mert nem vagyok hajlandó úgy utazni, hogy tudom, a kutyám a csomagtérben szenved, a mínusz húsz celziusz fokban.

L. - Neked nem engednék meg, hogy felvidd az utastérbe?

Gy. ? Nem vagyok én olyan, hogy bármit is megengednének.

L. ? Öledben vinnéd Ámerikába.

Gy. ? Nem öleb, mint tudjuk.

L. - Szokott az öledben lenni?

Gy. ? Ha beleveszem. De rögtön le akar mászni. Nem szereti a papáskodást.

L. ? Hova akar mászni?

Gy. ? A földre. Ahol szeret lenni. Ő földön jár, csak mi járunk máshol.

L. ? Mi hol járunk?

Gy. ? Tíz centivel fölötte, de ettől NEM LESZÜNK KÖZELEBB AZ ÉGHEZ, CSAK TÁVOLABB A FÖLDTŐL. Ha szabad így mondanom.

L. ? Ha már az embereknél tartunk. A jó múltkorában, nagyon pipa voltál egy TV műsorra. Mi is volt az?
Ami a kutyákról szólt. Emlékszel? Te mesélted, hogy nem is mutatták őket, csak a gazdák pofáztak.

Gy. ? Ja, igen. Tényleg. Szeretem nézni az állatokról szóló műsorokat. És akkor van egy, egyetlen egy magyar adó, ami rendszeresen foglalkozik a kutyákkal. Erre a magyarfajta kutyákkal elkezdtek politizálni. Ha már ott is áttevődnek a hangsulyok, akkor miről beszélünk? Ő egy kutya. Az, hogy magyarfajta, az NEKÜNK EGY NAGY ÖRÖM, HOGY VANNAK ILYEN ŐSI ÁLLATAINK. DE EZT MÁR NE HASZNÁLJÁK KI POLITIZÁLÁSRA. Ne legyen már magyarabb érzelmű, aki Pulit tart, mint aki egy német juhászt. Én szeretem nézni azokat a gyönyörű állatokat. Helyettük, ilyen vicsorgó, acsarkodó embereket mutatnak,

L.: Ahogy a Hofi mondta: ? Ebben az országban mindenki ugathat, csak a kutya nem.?

G. ? Így van. Akik azt mondják, hogy ők azért magyarok, mert Pulijuk van. Bocsánatot kérek. Ez egy marhaság. Ezek megint az emberi hülyeség csimborasszói. Ezekbe a ?magaslatokba? én nem vágyom, mert szerintem MOST OLYAN RITKA A LEVEGŐ, HOGY EBBEN MÁR NEM IS LEHET ÉLNI.

L.- Erről jut eszembe. Láttad az Animal Planet-en? Van egy ismétlődő bejátszás, ahol két állat fut, a naplementébe burkolt Óceán partján. Az egyik Puli.

Gy. - Örülök neki, hogy eljutott az Óceánig. Legalább Ő. Ha már Árpád apánknak nem volt ennyi esze.

L. ? Jaj, ne röhögtess már, amikor én lírázom. Hihetetlenül gyönyörű látvány volt, ahogy abban a furcsa fényben, a földig érő szőre repült ezer felé.

Gy. ? A szoknyácskája.

L. ? A nyakig érő rokolyája. Csak fürdetés közben ne lássa őket idegen. Tényleg. Ugye, most már nem zavar, hogy nem látod a szemét? Amikor pici volt, ettől tartottatok az Erzsivel.

Gy. ? Már nem is érdekel. Mert tudom a fültartásáról, a testtartásából, ahogy a farkát tartja,

L. ? Az egész lényében ott van a szeme lelke.

Gy. ? Nyilván. Ez egy tökéletes testbeszéd, amit az állatok tudnak. A Móka előtt, volt egy idős, keverék kutyám. Vele hosszan megbeszéltem olyan problémáimat, amiket emberekkel nem lehetett. Tudod, hogy miért? Mert végighallgatta. Nem vágott közbe, én láttam a szemén, hogy érti. Nem ment el, nem ment el pisilni, nem ment el nagydolgát végezni, hanem nagyon érdekes fejtartásokkal, testbeszéddel, pontosan követett és, és? nekem?lehet, hogy most ez nevetségesen hangzik, teljes meggyőződésem volt ? a beszélgetés végeztével ? hogy ÉN ITT KÉREM, MEG VAGYOK ÉRTVE. A pulinál meg azért érdekes, mert nem látod a szemét.

L. ? De ebben érzel valami titkot?

Gy. - Hogy tudom ? e a titkát erről a dologról? Nem tudom. De azaz igazság, hogy nem is akarom. Olyan jó nekem, ha valami úgy titokban marad. Tudod? Megmarad számomra talányosnak. Ez olyan? Jaj, most egy nagyon-nagyot fogok mondani, - Isten bocsássa meg nekem ? de ha az ISTEN DOLGAIBA BELE LÁTNÁNK, AKKOR SEMMI DOLGUNK NEM LENNE EZEN A FÖLDÖN.

L. ? Neked már nagyon sok állat volt az életedben.

Gy. ? Igen, kérlek szépen, nagyon sok állat volt az életemben.

L. ? Nem az emberekre gondoltam.

Gy. - Haragszom is, amikor egy emberre azt mondják, hogy: ?Ez egy állat.? Ezért nagyon tudok haragudni.

L. ? Ugye? Én is.

Gy. ? NEM ÁLLJUK KI A VERSENYT.

L. ? Van különbség a? szóval. Nekem az első kutyám Puli volt. Még az ősidőkben. Tizenöt éves voltam. Akkor azt hittem, hogy minden kutya ilyen. S most, hogy visszakanyarodtam hozzájuk, jöttem rá, hogy egy kutyához sem hasonlítható. Számodra a Puli meglepetés volt ?

Gy. ? Határtalanul. Különösen most, hogy már kialakult a jelleme. Illetve hát? Alakulóban van és alakítja a miénket is. Egy nagyon, nagyon határozott lényről van szó, aki nem ösztönösen, tehát nem az úgynevezett állati ösztönei által vezérel minket, hanem határtalan tudatossággal. Én néha mondom is az Erzsinek, hogy ENNEK A PULINAK EGY KATEDRA KÉNE VALAMELYIK EGYETEMEN.

L. ? Szóval, Ő a törzsfőnök?

Gy. ? Ő a főnök, igen. Móka, teljesen öntörvényű. Ő határozza meg, hogy mi történjen, hogy történjen. Szerintem ezt jól el is rontottam, mert nagyon hajlamos vagyok arra, hogy elkapassak egy állatot, most történetesen a Mókát. Egyszerűen nem tudom kutyának tekinteni. Annak kéne, hogy nézzem. NEKEM CSALÁDTAG. Nekem fontos ? amiért az Erzsi mindig megszid ? hogy miért nem bírom ki, hogy ne adjak neki abból, amit én is eszem.

L. ? Mert az Erzsi követte zord utasításaimat, azt is megmondtam, hogy a falka vezérnek az embernek kell lenni, és a Puli is ezt igényli, erre most a negyedik Pulimmal pont úgy jártam, mint ti a Mókával. Ahogy a kisasszony parancsolja. De olyan bájjal csinálja, hogy nem lehet rá haragudni. S ezt ő pontosan tudja.

Gy. ? ÉN LEGSZÍVESEBBEN EGY TÁLBÓL ENNÉK VELE. Már volt olyan, hogy egy kutyámmal ezt kipróbáltam. Hihetetlenül furcsa érzés volt, tudod? Ahogy odatettem a kaját, - így szétterítve - és mint két zsákmányát megszerzett állat ? így fölé hajoltunk. Megpróbáltam morogni rá, amit ő egyáltalán nem értett, hiszen ő olyan boldogan osztotta meg velem a lehetőséget.

L. ? Amikor nálunk vacsoraosztás van és kiviszem a táljaikat, előbb szeretni kell, s csak utána esznek. A férfiak tanulhatnának tőlük.

Gy. ? Na látod, nálunk még ez sincs. Mindig van a táljában abból az általad is csodaszernek tartott? Hogy is hívják?

L. ? Igen. Tudom.

Gy. - Na, abból. Egész nap velünk eszik. De nem kövér a disznó.

L. ? Úgy bennem maradt egy nap, amikor Kékkúton voltam az Erzsinél és tele voltam gonddal, bajjal, áradt belőlem a panasz, a kilátástalanság, és akkor a Móka elővette azt a labdát, tudod, amit kiskorában kapott, aminek zsinór van a végén?

Gy. ? Igen. A kalapácsvető szerszáma.

L. Az. És ahogy ti játszottatok vele régen, ő ugyan azt elkezdte a macskával. Szájában a zsineggel, rángatta a labdát, faltól falig, a macska meg futott utána.

Gy. - Igen, ezt megcsinálja.

L. ? És akkor úgy felvidámított, hogy már nem is tudtam, hogy most sírnak a könnyeim, vagy nevetnek. Elfeledkeztem társadalomról, emberekről, bajokról? Olyan jó volt.

Gy.- Tudod azért, mert ezeket mind nem ismeri. Én szerintem a kutya, és most a Mókáról beszélünk, mind ehhez nem ért. Nem ért ahhoz, hogy veszekedni kell az emberekkel, nem ért a politikához, ?hála Isten ? nem érti, és nem is akar efféle dolgokkal foglalkozni. Bajom van ezzel, bajom van azzal. Ő jóba akar lenni a világgal. NEKI EZ A DOLGA, HOGY JÓBAN LEGYEN A VILÁGGAL.

L. ? Tehát, ő neked segít, hogy jóba legyél a világgal.

Gy. ? Hát persze. Ránézek és akkor azt mondom, hogy most ott van az a képernyő. Ott van rajta egy hagyományosan hazug ember, aki lehet férfi, vagy nő. Most miért hallgassam őt, amikor én nézhetem a kutyámat is. Vagy akár játszhatok vele, vagy akár nem tudom mit? Dögönyözhetem a földön. Akkor miért nézem az idiótát, aki marhaságokat beszél. Mikor ott van a legőszintébb lény mellettem, aki pedig azt mondja: ? Miért nem velem foglalkozol? Miért a TV-vel? ?

L. ? És neki van igaza. A te kutyád is tud mosolyogni?

Gy. ? Röhög. Pofátlanul röhög.

L. - Ugye nem volt túlzás, részemről, amikor előre szóltam, hogy a Puli tud nevetni?

Gy. ? Abszolút röhögős. ÉS AZT HISZEM, HOGY NAGYON JÓ A HUMORA.

L. ? Ez családi vonás nálatok. Ezek szerint nem csak a Móka van hatással rátok, hanem ti is a Mókára.

Gy. ? Azt nem lehet megállni röhögés nélkül. Egyszerűen a ? hogy mondjam neked? ? Az életrendjét. A napirendjét. A házirendjét.

L. ? Káprázatos a belső órájuk.

Gy. - Egyszerűen nem lehet megállni röhögés nélkül. Bizonyos szavakat nem lehet kimondani ? ezt tudjuk a legtöbb kutyánál is ? de, hogy még azt sem lehet mondani, hogy: ?Szia??

L. ? Nekem mondod? Ha az Erzsivel beszélek telefonon, ? ami igen gyakori, a MATÁV nagy örömére ? már előre félünk, hogy el ne felejtsünk valamit, mert ha kimondtuk a sziát, a Móka úgy elkezd ugatni, hogy a saját hangunkat sem halljuk. Kész. Részéről befejezte. Örömmel konstatálja, hogy vége ennek a fölösleges locsi-fecsinek.

Gy. ? Így van. És ha az Erzsivel kitalálunk egy virágnyelvet, azt is megtanulja. Rögtön. Olyan dolgok történnek például, hogy: A stelázsin vannak a különböző kulcsok. Na most. Ha az autókulcsot veszem el, attól ki van akadva, mert tudja, hogy elmegyek. Ha a kamrakulcsot veszem, azt ő pontosan tudja, hogy az a kamra kulcsa, tehát neki velem oda jönnie kell. Ha a szomszéd kulcsát veszem el, mert történetesen nincsenek otthon és be kell kapcsolni a fűtést, vagy virágot kell locsolni, akkor ő megint tudja, hogy neki ott dolga van, tehát ő engem oda átkísér. Ezeket mind tudja. ÉS VAN EGY TÖRTÉNETEM, AMIT PERSZE SENKI NEM HISZ EL. Hála Istennek az Erzsi tanúja volt. Móka, engem mindig reggel fél hatkor kelt. Azt vette észre, hogy nem rögtön vele foglalkozom, hanem gyújtom a lámpát és tapogatok a szemüvegem után. És akkor, egyik alkalommal, gyújtom a lámpát, keresem a szemüvegem, nincs a helyén. Nézek körül. A kutya szájában volt. Ott tartotta nekem. Na, most itt én padlót fogtam. Innét nekem belépett ez a dolog, amit az elején beszéltünk, hogy: VAN A KUTYA ÉS VAN A PULI.

L. ? Ez volt az a hajszál, ahol a kutya átlendült Pulivá?

Gy. ? Nem is tudom. Én ezt nem hajszálnak mondanám, hanem jó széles kőbástyának.

L. ? A kutyák között, vagy a Puli és az emberek között?

Gy. ? Most a kutyákról beszélek. Némely ember alkalmas lenne rá, hogy ezt megcsinálja, de vagy nincs kedve hozzá, vagy nem ér rá, vagy nem veszi észre. Na most ez a pici állat, - érted? - még egy éves sem volt. Hát honnan a fenéből tudja?

L. ? Ha odafigyelünk a Pulira, észrevesszük, hogy semmi nem véletlen, amit csinál. És ha az emberek is jobban odafigyelnének egymásra? Nem lehetne észrevennünk egymás értékeit?

Gy. ? Inkább kifordítanám ezt a dolgot. A Puli feltételezi azt, hogy én ugyanúgy figyelek rá, mint ő énrám. És ez sajnos nem igaz. És ezért aztán vannak bizonyos nyelvi nehézségek közöttünk. Hogy mai szóval éljek: Kommunikációs nehézségek.

L. ? Igen,

Gy. ? MERT Ő MÁR RÉG TUDJA, AMIT NEKEM IS TUDNI KÉNE. És feltételezi, hogy én is tudom. És nem nagyon érti, hogy én miért nem értem, amikor pofon egyszerű dolog. Na, ezek érdekes dolgok.

L. ? Bizony. A szó jól vett értelmében, félelmetes.

Gy. ? Nézd. Én a másfél éves Puli tapasztalatom alapján, csak annyit mondhatok: Azok vegyenek Pulit, akik elhiszik nekünk, hogy A PULI EGY ÉLETFORMA. Ne vegyen magának Pulit, aki nem tud Puliul.

L. ? Akinek nincs meg a tehetsége, hogy megtanuljon Puliul.

Gy. - Meg kell. Ez ugyan olyan nyelv ? érted ? mint az angol, vagy a német, vagy nem tudom, a szanksztrit. Meg lehet tanulni.

L. - Latinovits tudott puliul.

Gy. - Hát nézd. A ?Bagó-sztori? arról szól, hogy meg akar tanulni Puliul. Ő tanulta ezt a nyelvet, de rájött, hogy ez a nyelv, ez egy nagyon tisztességes nyelv, és ráadásul olyan a szókincse, amivel nem lehet visszaélni. Tehát nem olyan, mint általában az emberi nyelv. Hogy csak AZ IGAZSÁGOT FEDJÜK EL VALAHOGY A SZAVAKKAL. Hanem pont ellenkezője. MINDEN AZ IGAZSÁGRÓL SZÓL, ÉS A HAZUGSÁG EGY MÁSODPERC ALATT LEPLEZŐDIK LE. Ő nem olyan, hogy összeházasodunk és elválunk. Ezt ő nem érti. Ezek emberi fogalmak. Arra valók, hogy visszaéljünk velük. Kutyában nem merül fel ez a típusú rafináltság, vagy rafináció. Föl nem merül benne, egy pillanatra sem. Ő egész életre a társad akar lenni. Ő ezt? Különben lenne annyi eszük, hogy csak olyan helyre mennének, ahol tollas ágyban alszanak, csak gazdagoknál élnének, és akkor ezeket az emberi marhaságokat vennék magukra. De a kutya nem. Valahogy úgy találja meg a kapcsolatot, amire azt gondolom, hogy ember nem képes. Tehát, Ő KOMOLYAN VESZI.

L. ? Bizony, bizony. Nem úgy, mint az emberek többsége. Ezért nem is tudják, mit tesznek, ha önkényesen megválnak a kutyáiktól. Te ismerted a Bagót.

Gy. ? Persze, hogy ismertem.

L. ? És akkor nem ugrott be neked, hogy te is Pulit szeretnél?

Gy. ? Idefigyelj Linda. Ha a Latinovitsnak Puli kutyája van, akkor én azt úgy nézem, hogy ő az egyetlen ember, akinek puli kutyája van. Én annyira tiszteltem a Zolit. Kicsit zavaros ez a mondat,

L. ? Nem, tökéletesen tiszta.

Gy. ? de van benne rendszer. ?Bolond beszéd, de van benne rendszer.?

L. ? Így van.

Gy. ? És én annyi mindenben utánoztam Őt, hogy ebben már nem kellett volna.

L. ? Ezt leírhatom?

Gy. ? Le hát.

L. ? Ez gyönyörű. Nos, te naponta tanulsz Puliul.

Gy. ? Nézd. Én a feleségemtől tanultam meg, hogy mit jelent az, hogy: Állat. És, sok minden mellett, amit ő tőle kaptam, ez is egy hatalmas nagy kincs. Lehet, hogy a mai világba nem illik, vagy éppenséggel a mai világ érzékenyít el annyira, hogy én meglátok egy állatot és azonnal könnybe lábad a szemem. Mert olyan gyönyörűek.

L. ? A lelkük.

Gy. ? Nem tudom, mert még nem is álltam vele szóba. Csak nézem és egyszerűen ott áll valami, ami? ami szebb, mint mi vagyunk. És sokkal, sokkal szebb, mint minden. Annyira a természet része. Tehát a?az építetlen természet része. Hogy mondjam?? A KULTÚRA RÉSZE ÉS NEM A CIVILIZÁCIÓÉ.

L. ? Én se tudom felfogni ép ésszel, hogy az ember, mint faj, milyen alapon hiszi, hogy az egész földgolyóbis érte van, őt szolgálja, mikor csak egy része, a sok millió élőlény közül. S lehet, hogy Isten az embert gondolta a legtökéletesebb teremtményének, de valahogy a gyakorlatban másképp sikeredett. Bár az tagadhatatlan, hogy a legszaporább. Ja. Jut eszembe. Móka, leány, mint tudjuk.

Gy. ? Igen. Kislány.

L. ? Apás elfogultság. Légy erős, Gyurikám, ? kémeim jelentették - hogy Nagy lány. Szerinted lesznek utódok?

Gy. ? Vele született joga, hogy anya legyen, és ezzel a jogával éljen is. Remélem, hogy jövőre azt fogja nekem mondani: ? Anyának érzem, óh Gyuri, magam!? De nem engem fog terhelni a felelősség.

L. ? Egy gibicnek semmi sem drága. Így könnyű.

Gy. ? Így van.

L. ? Az Erzsi már felkészített, hogy egy héttel előre be kell rendeznem a szülő szobát.

Gy. ? Az biztos, azt nekem is mondta, ő a Linda nélkül nem tudja levezetni a dolgot.

L. ? Hát? Nem kis történet.

Gy. ? Ezt is megtanuljuk.

L. ? Apás szülés lesz. Fura dolog. A szülés olyan fájdalom, amit nem lehetne elviselni, ha nem szülés lenne. De beindul valami olyan plusz, ami? ahol az ember átlép egy valamit?

Gy. ? Igen. Transzcendens dolog.

L. ? És ugyanez történik velem az ellésnél. Bekattan valami. Sokan nem értenek velem egyet. Hagyjam magára a kutyám, ösztönösen elintézi, ne szóljak bele a természet rendjébe?Hogy tudnék akkor aludni? Hogy hagyhatom magára, amikor mindig ?KÖVET, MINT A PULI KUTYA? A legtermészetesebb, hogy vele vagyok, tele vagyunk dologgal. Turkálok a vérben, keresem a placentát, faros szülésnél feszítem szét a zezettjét (péra), ha kell, kiszakítom a burkot?

Gy. ? Azt hiszem, nagyon szép dolgokról beszélsz. Hát mi a fene csúnyaság van ebben?

L. ? Nem is az, de ha valaki ezt mondja nekem, 1976-ban, a debreceni színész klubban? Itt a helyzet, akkor még csak nem is kérdés. És?és?és? A világ egyik legnagyobb csodája.

Gy. ? Erről van szó.

L. ? Ez egy akkora csoda, Gyuri! Amikor az a kis hülye, az a vézna, nedves semmiség, tudod, ahogy ráteszem a cicire,

Gy. ? Jaj, de drága.

L. ? még meg sem született és már véleménye van. Ahogy anyám mondta: ?ILYEN PICI ÉS MÁRIS PULI? Az egész kölyök egy óriási száj. És húsz perc alatt kétszer akkora lesz, mint amekkorának megszületett. Mert miközben megszárad a szőre, csak szívja, szívja be az életet. Hát az?

Gy. ? Frenetikus.

L. ? És, hogy az az anya, micsoda anya? Sokan, sokan tanulhatnának

Gy. ? Nagyon sokan.

L. ? tőlük. A saját boldogságukra és épülésükre. Az emberek. Azt hiszem.

Gy. ? Már most mondom az Erzsinek: Itt lesz egy szakajtó gyerek, én tudom, hogy nem lesz szívünk egytől sem megválni. Előre tudom. Nekem mindegy, hogy egy kóbor kutya, vagy egy CACIB-CAC fajta,

L. ? Jó, én ezt megértem, nekem is volt ?utcagyőztes? almom, ugyanúgy kuporogtam mellettük, mint a Puli-Pulikkal, de ahogy a Móka hátravágja a fejét, jelezve, hogy itt a sétaidő?

Gy. - Olyan, mintha nem is lenne csontja. Mint a madarak, úgy forgatja a fejét.

L. ? Ezt csak egy Puli tudja. Vannak dolgok, amit én sem kedvelek a tenyésztésben. Azzal vígasztalom magam, ha nem lennének tenyésztők, nem lennének Pulik. Az Erzsi gyakran aggódik értem, hogy: ?És a lelkes tenyésztő egy reggelen arra ébred, hogy 1324 kölyök, és?... De rá kellett jöjjek, hogy a kölykeimnek AZ A DOLGUK, HOGY VALAHOL BOLDOGGÁ TEGYENEK MÁSOKAT. Én ezt most nem fogom beleírni, de tudod, amikor a Csillagvirág, Champion Junor lett, örültem, de sokkal kedvesebb a szívemnek az a fotó amit róla küldtek, ahol Őt hozta az angyalka, Karácsonyra. És tényleg nem azért, de a Móka a Rábcamenti-Huncut Kennel egyik szeme-fénye, és holnap megy kiállításra a testvére. Tudod, a maszkos-fakó.

Gy. ? Én azt szeretném neked ezzel kapcsolatban mondani, hogy nagyon meg is sértődnék, ha ezt kivágnád.

L. ? Már, mit?

Gy. - Hogy ő a Rábcamenti -?Rettenetes? Bazsa. A Móka nevet azért kapta, mert ő egy Móka, úgy ahogy van. Ő az a Móka, akire az ember ránéz és boldog.

L. ? Na látod, erről van szó. Tehát egy kis fénysugár az életetekben.

Gy. ? EZ EGY NAGY FÉNYPÁSZMA, asszonyom!

L. ? Óh, bocsánat Uram. Nem állt szándékomban, ilyen mélységesen megsérteni. De azt sem látom, hogy ezt a beszélgetést megkurtítsam.

Gy. ? Lesz egy ? Móka-sztori ? Következő fejezet: ? Hogyan szültünk, Móka? ? Tudod, mit? Az? Várj. Várj, beleszóltak. Amerika hív.

L. ? Akkor csókollak.

Gy. ? Szia, drágám.

( Öt perc múlva csöng a telefon. )

Gy. ? Na.

L. ? Baj van?

Gy. ? Csak annyi, hogy azt még nagyon szeretném elmondani: NEM A KUTYÁK ÉDESGETTEK MINKET MAGUKHOZ, nem tudom hány ezer évvel ezelőtt.

L. ? A jelenlegi kutatások szerint, harminc ezer éve.

Gy. ? PONTOSAN FORDÍTVA TÖRTÉNT. Ami azt jelenti, hogy MI OLYAN FELELŐSSÉGGEL TARTOZUNK, AMI PÁRATLAN A VILÁGON. És ha már ennyi ideig kitartottak mellettünk,

L. ? Mindennek ellenére.

Gy. ? Így van. Akkor nekünk a VILÁG VÉGEZETÉIG KI KELL TARTANI MELLETTÜK . Ők a barátaink. Nem a kutyáink, nem a lábtörlőink, nem a házőrzőink, hanem családtagok. A mondat igaz: ? LEHET ÁLLAT NÉLKÜL, KUTYA NÉLKÜL,

L. ? Puli nélkül,

Gy. ? ÉLNI. DE MINEK ?!? ?

L. ? Kösz. Jó érezni, hogy nem vagyok egyedül.

Gy. ? Szia.

L. ? Jó éjt kíván, Máriáss Melinda

 

Gálvölgyi János és Dandy


? Miért éppen a basset houndot választotta?

? Az az igazság, hogy nem én választottam, hanem a feleségem, Gács Judit, aki műfordító. Fordított egy orosz darabot, s kiment Moszkvába meglátogatni a szerzőt. Amikor az úr ajtót nyitott, Jutka meglátta ezt a kutyát. Ettől kezdve mindig azt mondtuk, ha egyszer kutyánk lesz, az basset lesz. Hamarosan a barátaink megleptek minket egy kiskutyával. Ezt egyébként helytelen dolognak tartom, mert kutyát nem szabad ajándékozni. Letették elénk, és nem lehetett azt mondani, hogy nem kérjük.

? Mi az előnye és a hátránya ennek a fajtának?

? Ami megfogó benne számomra: a szeme. Nem mondom, hogy emberi szeme van, mert akkor nem lenne vonzó. Hanem egészen csodálatos szeme van. Nagyon jó agya van, de nagyon önfejű, azt csinál, amit akar. Dandy nagyon rafinált, három hónapos kora óta lop a fridzsiderből, úgyhogy most már le van lakatolva (a hűtő). Borzasztóan finoman tud lopni, kecsesen, mint egy hattyú.

Az egész kutya furán van összeszerelve, mert unpraktikus: pl. a füle.... amíg kisebb volt, rálépett és elbotlott benne. Vagy például volt olyan is, hogy elaludt sétáltatás közben, amitől én nagyon rösteltem magam. Azt vettem észre, hogy húzok magam után egy alvó kutyát.

Úgyhogy teljesen hülyén tud viselkedni, de azt hiszem, a Jóisten erre találta ki. Nagyon szeretetigényes, megállás nélkül foglalkozni kell vele.

 

PA-DÖ-DÖ

Az RTL Klub Kedvenc Magazin július 4-i műsorában, nem a már megszokott stúdióban találkozhattunk Kéri Kittyvel és vendégeivel, hanem kint a szabadban.

Ennek a rendhagyó műsornak kellemes meglepetése volt a PA-DÖ-DÖ együttes.

 

A PA-DÖ-DÖ-nek nemcsak remek számai vannak, hanem két remek kutyája is: Ági és Zoli. Falusi Mariann és Zoli, Lang Györgyi és Ági, az angol szetter elválaszthatatlanok egymástól. A két kutyus hűségesen kíséri gazdáit még a koncertre is.

Györgyi: - Zoli elég nehezen szokta meg, hogy neki a koncert alatt az öltözőben kell lennie, mert akkor még nem volt Ágnes, akitől ez a hihetetlenül intelligens "korcs" kutya megtanulhatta volna, hogy várakoznia kell ránk a fellépés alatt. De hamarosan megjött Ágnes, aki az első perctől kezdve példamutatóan viselkedett; a műsor elején lefeküdt aludni, a végén felébredt. Zoli hamar eltanulta tőle, most már nyugodtan vár ő is, és amikor meghallja az utolsó számot, felkel. Én nagyon szeretem, ha a kutyának is ember neve van. Ágnes úgy került a birtokomba, hogy egyszer csak úgy éreztem, hogy nekem feltétlenül szükségem van egy kutyára. Böngészni kezdtem a hirdetéseket és elmentem az egyik címre. Felgyalogoltam a harmadik emeletre -, mert lift nem volt - és kiválasztottam őt. A tenyésztő dicsérte, hogy egy igen szelíd, rendkívül kedves fajta, "kenyérre lehet kenni".

Mariann: - Amikor megtudtam, hogy Györgyi angol szettert akar venni, megpróbáltam lebeszélni róla, mert tudtam, hogy ennek a fajtának nagyon sok mozgásra van szüksége. Majd egész nap járkálhat vele ki a Ligetbe, és a Györgyi nem egy tornászbajnok! Nem lesz majd kedve kutyát sétáltatni, gondoltam én akkor.

Györgyi: - A tenyésztő írásba adta, hogy naponta 3 kilométert kell vele futni. Ismerőseim azt képzelték, hogy jól kibabráltam magammal, hogy ilyen nagy mozgásigényű kutyát vettem. Nevettek, hogy majd biztosan biciklivel fogom kivinni a kutyát futni. De tévedtek, mert ő egy nyugodt állat. Minden nap délután négy óráig alszik; békésen, hanyatt fekve, szétdobott lábakkal. Amikor felébred, "begyógyult" szemekkel kivánszorog és azután éjszakáig fent van. Nincs vele semmi gondom, jól megvagyunk egymással.

Mariann: - Az én kutyám, Zoltán is nagyon okos!

Györgyi: - Okos, de csak azért, mert hozzánk jár iskolába, és Ági tanítja.

Mariann: - Zoli úgy került hozzám, hogy el akarták altatni, mert abban az alomban hét kiskutya született és neki nem volt gazdája. Egész éjszakán át gondolkodtam, hogy mitévő legyek. Nekem ezelőtt soha nem volt kutyám, de tudtam, hogy valamilyen szinten megváltoztatja az ember életét. Végül döntöttem, és másnap délelőtt, Zoltán napján elmentem Zoltánért. Ölembe fogtam a kiskutyát, és hazavittem. Elhatároztam, hogy egy-két napig vigyázok rá, amíg megszokja az új környezetét. Az előszobában kijelöltem neki egy 1m2-es helyet és azt képzeltem, hogy ott majd nagyon jól ellesz. Az első órában nyugodtan feküdt, de hamarosan elindult és belakta az egész lakást, belakta az egész életemet. Ezután már soha többet nem tudnék kutya nélkül élni.

- Hosszabb utazás előtt, hová kerülnek a kutyák?

Györgyi: - A nagymamámhoz! A nagymama és Ágnes átköltözik Mariannékhoz.

Mariann: - Amikor felhívjuk telefonon Anyukámat, először azt kérdezzük: - Ti hogy vagytok? És a kutyák?

Györgyi: - Ez nem így van! "Szia Anyu! Hogy vannak a kutyák? És Ti?"

 

ZOLI és ÁGI

Ági kedves, fiatal lány, megfontolt, szelíd, a nagyobbakkal inkább tiszteletteljesen viselkedik... Zoli amilyen kistermetű, olyan öntudatos. Csinos piros kendőt hord a nyakában, nem ijed meg semmitől, nem rejti véka alá a véleményét, mindenkinek megmondja a magáét. A koncerteket sporttáskába gömbölyödve szereti hallgatni. Na jó, most már biztosan mindenki sejti, hogy nem a Pa-dö-dö új tagjairól van szó, hanem Mariann és Györgyi két kutyájáról, a négyéves angol szetterről és a hatéves sárgás-barna színű keverékről. Györgyiéknél mindig is magától értetődő szokás volt, hogy a kutyák embernevet kaptak. A család boxerét például Marcinak hívták, s voltak náluk pulik is.

Györgyi angol szetterét igen "tudományos" megfontolások alapján választotta: a színe legye tricolor, a feje pedig felemásan foltos. Hasonló természetüknek is köszönhetően most boldogan élnek.

Zoli igazi temperamentumos egyéniség, minden kutyára féltékeny, nemcsak gazdájától, hanem annak barátaitól is próbálja távol tartani a "konkurenciát". A nagykutyáktól sem ijed meg, ha úgy gondolja, hogy véleményét nem tarthatja magában, bátran megugat mindenkit. Ha valami feladatot kap, netalán tán parancsolnak neki, kétszer is meggondolja, hogy engedelmeskedjen-e. Mariannak ezzel semmi baja, kifejezetten utálná, ha egy szolgalelkű kutyája lenne.

Ági és Zoli igazi urbánus kutya, ha hideg van vagy esik, csak a szükséges egészségügyi sétára hajlandók. Imádnak autózni, gazdáikat mindenhova elkísérik. Inkább várakoznak néhány órát a kocsiban, minthogy egész nap egyedül legyenek egy lakásban. Zoli a koncerteket mindig széken ülve figyelte, újabban ehhez egy sporttáska is szükségeltetik, hogy kényelmesen belegömbölyödhessen.

Ági és Zoli jól kijönnek egymással, bár ha Zoli talál egy jó kis rágcsálnivaló botot, még barátnőjét is megmorogja, ha túl közel merészkedik. Egyetlen közös vonásuk azonban mindenképpen van: a pórázt még hírből sem ismerik. Egyszerűen nincs szükség rá, hiszen teljesen kezelhető, gazdájukkal harmonikus kapcsolatban élő kutyák. A Városligetben gyakori vendégek, hiszen itt a kutyások gazdáikat is ember- és nem "padödöszámba" veszik.

 

Hagyomány és minőség

? Idősebb és ifjabb Hámori Havalda Viktorral beszélget Mirtse Zsuzsa ?

 

Jókedvűen lépek be az apró, de annál csinosabb boltocskába, ahol a mester és fia, idősebb és ifjabb Hámori Havalda Viktor fogad. A falakon két méretes festmény. Az egyik oldalon a legidősebb Hámori Havalda képe, vele szemben pedig szép vonású női portré: a nagymama. Igazi családregény bomlik ki a szemem előtt, ahol apáról fiúra száll a hagyomány, és minden apró szögletből sugárzik az, hogy itt tisztelik és szeretik a múltat. Büszkék a mesterségükre, tudják a dolgukat az életben, és ettől elégedettek, derűsek ők maguk is. A falakon megszámlálhatatlan, egyedi készítésű kutyakellék: szájkosár, hám, póráz ? mind-mind különleges, szépen kivitelezett termék. Nem tömegmunka. Lélek lakik bennünk.

 

? Amikor beléptem az ajtón, kutyafejek között egy helyes feliratot láttam rajta: ?Ide mi is bejöhetünk?. Híres felirat volt ez a maga idejében, sok kutyás szeretettel emlékszik vissza rá. Annak idején nagyjából ez volt az egyetlen boltocska a városban, ahol a kutyákat is jó szívvel látták.

? Ó, hogyne! ? húzza össze vidáman a szemét az idős mester. ? A szomszéd trafikra ki volt írva, hogy oda kutyával be ne jöjjenek ? gondoltam, válaszképpen kiírom én is a saját boltomra a magamét?

? És sokan olvassák még a feliratot? Tele van a város bevásárlóközpontokkal, tömegtermékekkel, olcsó és eldobható műbőr-vackokkal, amelyek látszólag minden igényt kielégítenek! Kik lépnek be az Önök ajtaján?

? Nem panaszkodhatunk, nem is panaszkodunk. Aki egyszer megtapasztalta a különbséget a két termék között, az legközelebb is minket választ ? sőt, a barátjának is ajánlja.

? Igaz, ami igaz, aki hallotta, hogy ide jövök ma látogatóba, mind felkiáltott az örömtől, hogy ?én is Hámori Havaldánál vettem az első pórázomat!? Mindenki úgy emlékszik a boltjukra, hogy innen indult a kutyás történelem. Szeretném is, ha elmondaná, hogy mikor indult ez a családi vállalkozás.

? Édesapám 1938-ban lett önálló mester, és 1953-ban tért át a kutyafelszerelések és lószerszámok készítésére. Aztán a lószerszámoknak befellegzett, és maradt a kutya. Nagy vevőink voltak a MÁV, a Vízművek, a börtönök, tehát ahol foglalkoztattak szolgálati kutyákat. Mára azonban leginkább a privát vásárlók keresnek meg minket. Aztán apám halála után özvegyi jogon az édesanyám vitte tovább a boltot, majd én következtem a soron, de én is már bizony 75 éves vagyok, így a fiamnak adtam tovább a stafétabotot tizenöt évvel ezelőtt. És megvan a két unokám, akik nagyon ügyesek, és semmi más nem érdekli őket, csak a szerszám. Született kézművesek! Ide szeretnek a legjobban bejönni. Aludni is a csavarhúzóval és a kalapáccsal mennek. Nyugodt vagyok hát a jövőjüket, és a család jövőjét illetően is. Hiszen ez megbízható és megélhetést biztosító szakma, amit magas színvonalon kell művelni, és folyamatosan hozzá kell tanulni.

? Azt mondják, hogy itt lehetett először tízméteres nyomozópórázt kapni.

? Így van. És minden mást, egyéni elképzelések és megrendelések szerint. A vásárló kitalálja, mi megvalósítjuk. Nemrég voltam egy nagy bevásárlóközpont kutyafelszerelésekkel foglalkozó boltjában, ahol az elárusítónő megsúgta, hogy ő is nálunk vásárol. Mert mi egyedi darabokat készítünk. És büszkék is vagyunk valamennyire. Akinek a kommersz megfelel, az nem hozzánk jön, ez nyilvánvaló, de így is van rendjén. Mi természetes bőröket használunk, jó minőségű alapanyagot, és sok munkát fektetünk minden egyes darab elkészítésébe. Sok bajunk volt például a karabiner beszerzésével, mert a német például nem rozsdásodik be, de a kínai igen. A magyar meg nem gyárt ilyet. Be kellett hát hozni. Mi nem kávéscsomagokkal jöttünk át a határon, hanem karabinerekkel. Most meg már hozzánk járnak külföldről. Van olyan osztrák tenyésztő, aki minden évben egyszer idejö